Elküldve: Kedd Jan 19, 2010 1:11 pm Hozzászólás témája:
Most, hogy véget ért a vizsgaidőszak (van két négyesem és hat ötösöm, még sosem voltam ilyen jó tanuló! ), visszatérhetek a számok világába, és lekönyvelhetem az egy forint kamatbevételt, az egymillió forintos átutalást, majd az ugyanazon a napon történő pénzkivételt - ez havonta ötször... Mintha megerőszakolnák a lelkem, úgy érzem.
Próbálok szabadulni, néztem álláshirdetéseket, de még állást keresni sem tudok: mindenhol ügynöki munkákba botlok, otthon végezhető könnyű pénzkeresésekbe, de sehol egy értelmezhető, valódi ajánlat.
Elküldve: Kedd Feb 16, 2010 8:02 am Hozzászólás témája:
Apám halálakor nem sírtam, de most elmorzsoltam pár könnycseppet, mert megint rám tört, mennyire hiányoznak a többiek.
Persze, biztosan az idő is megszépít sok mindent, de azért mégiscsak dráma, hogy az ember irogat egy oldalon, aztán egy napon ráébred, hogy attól még nem az övé az oldal.
Család... Milyen szép is a szó... Családot szerettünk volna magunknak, mint az árvagyerekek, és azt hittük, végre van egy családunk, ahova tartozunk. Aztán bumm! Mindenki szétszéled és kiderül, hogy amit mi családnak hittünk, az csak az éter megtévesztése volt.
Pedig nem. Tényleg család voltunk.
Azóta csak bolyongunk külön-külön, mert remélni szeretnénk, hogy az ember választhat új családot, és hiába lázadozunk, mindig belénk mar a felismerés, hogy beleszületni csak egy családba lehet.
Elküldve: Kedd Feb 16, 2010 9:51 pm Hozzászólás témája:
Az jó. Jó tudni, hogy itt vagy, ha nem is látlak, Péter!
(Azt mondják, ez is úgy van, mint a csillagokkal... Bár nem látjuk őket mindig, attól még ott vannak.)
Elküldve: Hétfő Feb 22, 2010 8:23 am Hozzászólás témája:
Egy kis vidámság ennyi szomorú nap után.
Tündérbogyóval Pécs utcáit róttuk, mikor egy hajléktalan ránk mosolygott:
- Művészek, csak pár forintot, bár hiszen maguknak sincs.
Tényleg nem volt, a buszjegyet is csak félútra vettem.
- Legyen szép napjuk, jó egészséget, boldogságot mindkettőjüknek! - kiáltott utánunk az üres kézzel maradt hajléktalan.
- Látod! Nem kell ehhez pszichológia - nevettem.
- Elég hajléktalannak lenni - fejezte be Tündérbogyó.
Elküldve: Kedd Feb 23, 2010 3:18 pm Hozzászólás témája:
Irto lassan gepelek, es ebbol kerekedik is eleg bajom.
Pl. a tegnap chat-eltem a fiammal, es azt kerdezte, hogy megeheti-e mind a csirket a labosbol. Gyorsan valaszoltam, es hogy rovid legyen es ertheto azt irtam, hogy: OKE. Amikor rakkanttintottam az Enter-re, lattam, hogy a valaszom mar a kovetkezo kerdese ala kerult, ami igy hangzott: 'Anya, elvehetek a konyhapenzbol 20 lejt, hogy elmenjunk egyet logni a varosba a csajommal?'
Hm. Ez igy nem lesz jo, mert meg felreerti a gyerek, es ezaltal precedens teremtodik tovabbi felreertesekre es folosleges koltekezesre, igy hat gyorsan nekiveselkedtem, hogy korrigaljam a hibat.
Az eredmeny a kovetkezo lett:
Koszi, Anya! Szupeeeeeer! Akkor megyek is. Szia. Szeretlek. Te nagy a legjobb anya!
NEM
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
HELP 
Tudnivalók.
Keresés
Csoportok
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
), visszatérhetek a számok világába, és lekönyvelhetem az egy forint kamatbevételt, az egymillió forintos átutalást, majd az ugyanazon a napon történő pénzkivételt - ez havonta ötször... Mintha megerőszakolnák a lelkem, úgy érzem.
