Fiókjaim

[Tupir]

[Tupir]

Zsebem mélyén

Én a zsebemben hordom. Néha előveszem és megnézegetem. Talán olykor meg is simogatom, de igazándiból nem vágyom rá. Inkább csak nézem. Kémlelem, mintha választ adhatna sok mindenre, de sosem teszi meg. Így hát újra visszateszem a zsebembe. Jó mélyre, hogy egy darabig feledni tudjam, hogy egy darabig ne vegyek róla tudomást, miközben nagyon is jól tudom, hogy nálam és nálam is marad, amíg úgy akarom.

[Tupir]

Wass Albert: Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet!

[Tupir]

Jaj, de elüldögélnék ennél az ablaknál...nagyon szeretem az esőt, igaz csak a meleg szobából és a csukott ablakon keresztül. Gyerekkoromban azok voltak a kedvenc időszakaim, amikor kint zuhogott az eső, tombolt a szél, a vihar én meg az ágyamon fekve olvasgattam Verne, Jókai vagy más kedvenc regényeimet. De jó is volt!

[ukume]

"Az imagológusoknak van igazuk. Az ember nem más, mint önmaga képe. Hiába mondják nekem a filozófusok, hogy mindegy, mit gondol rólam a világ, hogy csak az számít, ami vagyok. A filozófusok semmit se tudnak. Amíg emberekkel élek együtt, csak az vagyok, aminek az emberek tartanak. Akinek fontos, hogy mások milyennek látják, és arra törekszik, hogy a róla alkotott kép a legrokonszenvesebb legyen, arról azt mondják, hogy alakoskodik vagy hamis játékot űz. Dehát elképzelhető-e valamiféle közvetlen kapcsolat az énem és mások énje között a szem közvetítése nélkül? Elképzelhető-e a szerelem anélkül, hogy aggodalmasan figyeljük képünket a szeretett lény lelkében? Amint nem érdekel bennünket, milyennek lát az, akit szeretünk, biztosak lehetünk benne, hogy nem szeretjük.

Gyerekes önáltatás azt hinni, hogy képünk csak látszat, mely mögött ott rejtekezik énünk, mint a világ szemétől független, egyetlen valódi lényeg. Az imagológusok a maguk cinikus kíméletlenségével bebizonyították, hogy pont fordítva van: énünk csak puszta látszat, megfoghatatlan, körülírhatatlan és ködös, míg ellenben az egyetlen valóság, a már-már túl könnyen megragadható és körülírható valóság a mások szemében tükröződő képünk. És a legrosszabb az, hogy az ember nem ura a képének. Elõször megpróbálja maga megfesteni, aztán igyekszik legalább befolyásolni és ellenőrizni, de hiába: elég egy rosszindulatú mondat, és örökre siralmasan egyszerű karikatúrává változik."

Kundera: Halhatatlanság

[zsoloo]

Azt tudod, ugye, hogy ezzel könnyen vitatkozni lehet? Nem amiatt, mintha nem lenne benne igazság, hanem azért, mert nem ez a teljes igazság. Vagyis az én az nemcsak a mások szemében tükröződő, általuk felismert másvalaki őrajtuk kívül, hanem több annál, ÉN tudom, hogy több, és ez elég, nincs szükség visszaigazolásra erről. Persze ezt a tényt el kellene fogadnunk, amikor elkezdünk kifelé nézegetni és tapasztalatokat gyűjteni a világról. Akinek nincs énképe, önbizalma, valóban könnyen függővé lesz a másoktól. A kapcsolatról: valóban leíratott, hogy a szem a lélek tükre, azonban az értelem az a reflektor, amellyel bevilágíthatunk és felismerhetjük a másik fejében, hogy a tükör mutathat igaz és csalóka képet. A beszéd, az egymásra hangolódott érzelmek metakommunikációja gyakorta több információt cserél, mint egy pillantás, de gyakran éppen fordítva, ha olyan mértékben megnyílik két lélek egymás előtt. Azonban tudnunk kell, fontos tudnunk, hogy a rólunk tükröződő kép az elsődleges információ, hogyha hamiskásnak látszódása miatt elszúrjuk, lehet, nem lesz több lehetőség (ezt azok gondolják, akik félnek, mert nem ismerik az ember működését. De sokan vannak, akik inkább vállalnak felületes kapcsolatot, mely megszerezhető a látszattal is, mint rettegő, üres önmagukat)

[ukume]

Bocsánat a szóért- nekem ez egyszerűen csak tetszett, úgyhogy betettem a "fiókba".
(Különben épp azt mondtam reggel Ákosnak, hogy Kunderától mindig azért tartottam, mert néha olyan érzésem van, mintha direkt bosszantani akarna... De igaz, ami igaz: elég nagy vagyok már, hogy eldöntsem, mit hiszek el, és mit nem. )

[zsoloo]

Én kérek elnézést, hogy folyton vitatkozási inger jön rám, ami igaz, ennek most nem volt helye a részemről. Majd törlöm, ill. áthelyezem valahova.

[ukume]

Barátok között nincs szükség bocsánatkérésre

Ez még mindig Kundera, és még mindig nem biztos, hogy igaza van, de attól még érdemes egy kicsit elmélázni rajta.

"Gondolkozom, tehát vagyok - ezt olyan értelmiségi mondja, aki semmibe veszi a fogfájást. Az érzek, tehát vagyok sokkal általánosabb érvényű igazság, és mindenre érvényes, ami él. Az én énem nem attól más, mint az önöké, hogy mit gondol. Emberből sok van, gondolatból kevés: mindnyájan hozzávetőleg ugyanazt gondoljuk, és a gondolatokat kölcsönösen átadjuk vagy kölcsönadjuk egymásnak, esetleg lopjuk egymástól. Ha azonban valaki a lábamra tapos, a fájdalmat csak én érzem. Az én alapja nem a gondolkozás, hanem a szenvedés, amely az összes érzelem közt a legalapvetőbb. Szenvedés közepette a macska se kételkedhet felcserélhetetlen énjében. Ha valaki nagyon szenved, a világ eltűnik körülötte, és a szenvedő egyedül marad önmagával. A szenvedés, az egocentrizmus magasiskolája."

[ukume]

"Létezésem értelme az, hogy az élet kérdést tett föl nekem."

C.G. Jung

[ukume]

Na, erre most mit mondjak?

"Mennyire vágyott az olyan szerelem után, amelyben harmónikusan öregedhetne meg a test, kéz a kézben a lélekkel; (igen ilyen szerelmet álmodott, nézett ki magának); ám itt, ebben a nehéz küzdelemben, amelybe hirtelen csöppent bele, a lelkét kínosan fiatalnak, testét pedig kínosan öregnek érezte, így hát úgy lépdelt önnön történetének nyomvonalán, mintha remegő lábbal menne által valami pallón, nem tudván, mi okozza majd bukását, a lélek fiatalsága, vagy a test öregsége."

Kundera: Az élet másol van

[Tupir]

Verve, The - Love Is Noise


Will those feet in modern times
Walk on soles that are made in China?
Through the bright prosaic malls
And the corridors that go on and on and on

Are we blind - can we see?
We are one, incomplete
Are we blind - in the city?
Waiting for lightning to be saved, yeah
Cause love is noise, love is pain
Love is these blues that I'm singing again

Love is noise, love is pain
Love is these blues that I'm singing again, again, again, again, again

Will those feet in modern times
Understand this world's affliction?
Recognise the righteous anger?
Understand this world's addiction?

I was blind - couldn't see
What was here in me
I was blind - insecure
Felt like the road was way too long, yeah
Cause love is noise, love is pain
Love is these blues that I'm singing again
Love is noise, love is pain
Love is these blues that I'm singing again
Love is noise, love is pain
Love is these blues that I'm feeling again
Love is noise, love is pain
Love is these blues that I'm singing again, again, again, again,
again, again, again

Cause love is noise, love is pain
Love is these blues that you're feeling again
Love is noise, love is pain
Love is these blues that I'm singing again, again, again, again,
again, again, again

All those feet in modern times
Walk on soles made in China
Will those feet in modern times
See the bright prosaic malls
Will those feet in modern times
Recognise the heavy burden
Will those feet in modern times
Pardon me for my sins?
Love is noise

http://www.youtube.com/watch?v=PmRJo8RQ5sA

[Tupir]

A mai nap margójára:

A politikusnak minden pártban vannak ellenfelei. Ellenségei csak a saját pártjában.
(Popper Péter)

[Tupir]

[Tupir]

"Az érzelmi pallérozottság legalább olyan fontos része a műveltségnek,
mint a matematikában vagy az olvasásban jártasság."

KAREN STONE McCROWN
pszichológus