Ne haragudj Ági, én már nem akartam odaírni a blog alá, ezért inkább ide írom, hogy mennyire egyet értek veled.
Már régóta probálom megfogalmazni, amit ezzel kapcsolatosam érzek és gondolok, de te annyira jól leírtad hogy a saját gondolataimat is meglátom benne.
Attila idejében minden olyan más volt. Tényleg az otthonomnak éreztem a fullt. Mindennap azzal kezdődőtt és végződőtt. De most már egy kicsit sem hiányzik, talán csak nosztalgiából nézek meg nap mint nap.
Azt hiszem a régi tagság is valahogy így lehet ezzel, mert nagyon nehéz egy "otthont" feladni, ha az "otthonból" már csak vendégség lesz. Nekem hiányoznak azok az idők, minden jó és rossz dolgával együtt.
Elküldve: Hétfő Feb 22, 2010 9:37 am Hozzászólás témája:
Tupir írta:
Erről írhatnál egy kicsit többet Attila.
Várom
Hát amíg ki nem teszem közszemlére, max annyit lehet tudni róla, hogy semmiképpen sem lehet alternatívája a mai fullnak.
Az kb 7-8 éves igényt tükröz, de a mai világban már egy kissé másnak (is) kell lenni. A full pont olyan maradt az eltelt pár év alatt, mint amilyennek eladtam, illetve talán egy kicsit még le is szegényedett, mert hogy nem látok új kezdeményezéseket. Ettől függetlenül nem lessz full 2.
A full a gyerekem, nem tudnám bántani, sőt ahol csak lehet Annát is kisegítem.
A minap nézegettem hogy az első 1500 taggal mi lett.
Döbbenetes az, hogy még 10-en sem aktívak közülük a mai portálon, miközben jelentős részük ma is aktív a neten.
Ez azt mutatja, hogy van még olyan szegmens ami sem feltárva nincs, sem pedig kielégítve nincsen. S a mai kulturális portálok megálltak egy kb 5 -10 évvel ezelőtti igényszinten a fejlődésben.
Nos ez az én igazi terepem. van még 2 jónevű, jelenleg halott domainem, s valamelyiken nyárig még tuti beizzítok valamit.
Elküldve: Hétfő Feb 22, 2010 10:36 am Hozzászólás témája:
Ami azt illeti, én nem hiszek a Nagy Találkozásban. Mert azért lássuk be, a csaták sebeket is hagytak, nemcsak tanulságokat, és ahogy én látom, sokan vannak, akik egy életre szóló sérülést szenvedtek el, és meg sem kockáztatják, hogy még egyszer hasonló szituációba keveredjenek.
Ami azt illeti, én egyetlen aktív tagról tudok a régi fullosok közül, (persze itt a korszakolás is kérdéses) magamat pl nem tekintem aktívnak. Én csak röghöz kötött vagyok, nehezen válok meg mindentől és mindenkitől, akit egyszer is közel engedtem magamhoz.
Csatlakozott: Jun 16, 2008 Hozzászólások: 313 Tartózkodási hely: Vadalmánia :-)
Elküldve: Hétfő Feb 22, 2010 10:47 am Hozzászólás témája:
ukume írta:
Ami azt illeti, én nem hiszek a Nagy Találkozásban. Mert azért lássuk be, a csaták sebeket is hagytak, nemcsak tanulságokat, és ahogy én látom, sokan vannak, akik egy életre szóló sérülést szenvedtek el, és meg sem kockáztatják, hogy még egyszer hasonló szituációba keveredjenek.
De Ági, nézz meg minket nem mondhatod, hogy ilyen volt köztünk a kapcsolat az elejétől fogva-és lássuk be eltelt 6 év...
Nem tudom miért van ez a törekvésem a régi full felé, de talán azért mert akkoriban én is nagyon magam alatt voltam, jól esett a figyelem. Ami utána történt az már nagyon zavaros(volt szép és jó is) de nem bánom , hogy így történt...azóta is együtt vagyunk, ezek szerint ez volt megírva
Még annyit, hogy azt hittem Anna vezetésével más lesz az élet, könnyebb, de bevallom hiányzott Attila néha kemény és lényegretörő jelenléte. Sok-sok levelet és vádat átéltünk együtt, de azt hiszem mindig jól reagált- még akkor is amikor kidobott. Ez olyan, mint a mindennapi gyereknevelés: kell a szigor és a kontroll, csak cukorkával nem lehet gatyába rázni több száz embert, igaz?
Elküldve: Hétfő Feb 22, 2010 10:59 am Hozzászólás témája:
Hát, az biztos, hogy én sem hittem volna, hogy mi valaha is így leszünk egymás mellett egy oldalon.
Én nagyon örülök neki, mert széppé tesz valamit, amit annak idején nem tudtunk jól csinálni. Olvastam Zsoló "nagy monológját", és egészen meghatódtam attól az önértékeléstől, amit ott elénk tárt. Igen, azt hiszem, mindannyian nehéz időszakban találtunk rá a fullra, és bár nehéz időszakokban azóta sincs hiány, de ott tényleg mindenki úgy érkezett oda, mint a fuldokló. Kapaszkodtunk, mintha életünk egyetlen lehetősége lenne végre valahova tartozni, mert akkoriban nem is nagyon volt más. Ma már van választék bőven, úgyhogy pl ezt sem érthetik azok, akik most találnak a neten mentsvárat maguknak.
No, de nem is ezt akartam írni!
Azt akartam mondani, hogy szerintem akik fel tudták dolgozni a történteket, azok már feldolgozták, akik meg nem, azok nem is fogják. Vagy persze, lehet, hogy mások másképpen dolgozzák fel a történeteket, lezárnak korszakokat, ahogy egy ajtót lezár az ember, ha eladta a házát, és nem néz vissza soha többé. Nem tudom, nem vagyunk egyformák. Én nagyanyám háza előtt is ha elmegyek, még bekéredzkedek néha, és fáj, hogy már idegenek lakják, de örülök annak, ami még emlékeztet, aztán elkullogok, mint akit rajtakaptak, hogy nem tud felnőni.
Elküldve: Szerd Feb 24, 2010 10:22 pm Hozzászólás témája:
ukume írta:
szóval máris csatlakoztál a kultúrális kreatívokhoz:)))
kész!
most örülök!
Már többször is voltam az oldalukon, de bevallom nektek, hogy csak a mostani netbalhé után -amikor is ide belinkelted- esett le, hogy végsősoron az összes problémánk meg van már fogalmazva. Ehhez elég csak figyelmesen végignézni a filmjeiket.
Mások vagyunk mint a többiek. Nem. Nem vagyunk egy kicsit sem egyformák de annyi feltétlen közös bennünk is, hogy a mostani világgal nagyon nem vagyunk megelégedve és kivétel nélkül mindannyian keressük azokat a kitörési pontokat amelyek mentén legalább a remény megmarad, hogy ez később jobb lehet.
... szóval valami ilyesmi.
Csinálok tehát a mosolyszigetre egy olyan közéleti portált ahol együtt keresgélhetünk remélhetően jó sok új elégedetlennel.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
HELP 
Tudnivalók.
Keresés
Csoportok
Profil
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Belépés
