Fiókjaim

[ukume]

Az élet híd.
Menj rajta keresztül,
de ne építs rá házat.

[Tupir]

Az élet matematikája

Szerelmi matematika

okos férfi + okos nő = szerelem
okos férfi + buta nő = viszony
buta férfi + okos nő = házasság
buta férfi + buta nő = terhesség

Munkahelyi matematika

okos főnök + okos beosztott = haszon
okos főnök + buta beosztott = termelés
buta főnök + okos beosztott = előléptetés
buta főnök + buta beosztott = túlóra

Vásárlási matematika

A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.
A nő bármit megvesz, ami fél áron van.

Általános összefüggések és statisztikák

A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
A férfit addig nem aggasztja a jövő, amíg meg nem nősül.

Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.

Ha boldog akarsz lenni egy férfival, nagyon meg kell értened és egy kicsit
szeretned.
Ha boldog akarsz lenni egy nővel, nagyon kell szeretned, és ne is próbáld
megérteni.

A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.

A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról; fölösleges két embernek
észben tartania ugyanazt.

A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
A nő külseje éjszaka romlik.

A nő a házasság elején azt reméli, hogy a férfi meg fog változni, de téved.
A férfi a házasság elején azt reméli, hogy a nő nem fog megváltozni, de
téved.

Minden vitában a nőé az utolsó szó.
Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete

[Mesebelivandor]

Ez tetszett! Óh, bár minden napom így kezdődhetne, ilyen széles mosollyal!

[ukume]

Apáczai Csere János tanácsai:

a) Tűzz ki magad elé olyan célt, amit még ember el nem ért! Ezt a célkitűzést persze nem kell világgá kürtölni, hiszen ez csak a többiek gúnyolódására adna okot.

b) Az eredményes tanulás érdekében mondj le a világi örömökről, dolgozz lankadatlan szorgalommal.

c) Légy kitartó. Ha kezdetben még nem látszik munkád eredménye, ne csüggedj.

d) Ne csábítson a pénz, "a gazdagság után vágyódást vesd meg".

e) Örülj a sikernek. De ha kudarcot vallasz, keresd az okát, és változtass magatartásodon.


Olvasni társaságban érdemes: ha többen vagyunk, segíthetünk egymásnak a szövegek értelmezésében. Ha valami nem világos számunkra, azt rögtön tudakoljuk meg társainktól, tanítónktól.

Amit már tudunk, arra igyekezzünk másokat is megtanítani.

Ha nem találsz önkéntes hallgatóságot, fizess nekik. Kerüld a haszontalan társaságot, az értelmetlen fecsegést. Helyette foglalkozz a tudománnyal: olvass és írj.

Írj akkor is, ha az kezdetben nehezen megy. Ha kell, kösd ki magadban: "addig vacsorát semmiképpen nem eszel, hanem ha ennyi s ennyi levelet bé éppen írsz..." Este pedig, elalvás előtt tarts önvizsgálatot: mit olvastál, hallottál, tanítottál és írtál aznap.

[Mesebelivandor]

Vajon ő is a K-K.ok közé tartozott?
Lehet, hogy ez tulajdonképpen egy ősrégi titkos társaság?

[ukume]

„Utállak benneteket, "pszi-"vel kezdődő foglalkozásúakat, mert tönkreteszitek az emberi életeket azzal, hogy azt hirdetitek, hogy az élet problémái megoldhatók. Ezáltal az ember ugyanis azt gondolja magában, hogy ő a hülye, mert nem tudja megoldani a gondjait önmagával, a szerelmével, vagy nem tud mit kezdeni az anyjával való kapcsolatával. Honnét veszitek ti ezt a marhaságot? Az élet problémái nem megoldhatók, csak elviselhetők. Te úgy gondolkozol, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség”
Pilinszky János

[Mesebelivandor]

Na, csakhogy megvagy!
Már megijedtem, hogy bezártak a mesés héttoronyba.

[ukume]

Az rég volt Most már elkötelezett Vadalma-fun vagyok

[ukume]

Villon: ELLENTÉTEK


Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ.


Herceg, kegyes jóságod lássa meg:
Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.
Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jön? Várom a pályabéremet,

Mert befogad és kitaszít a világ.

[Mesebelivandor]

Te kis hamis!
Ugye tudtad, hogy egykor Villon a kedvencem volt?, főleg ahogy Faludy Gyuri bácsi szokta tálalni a mondanivalóját.

Ebben például benne van a remény, hogy:.
............... lesz még pénzem, és biztosan remélem, egy nap nékem minden sikerül........

Remélem te is így gondolod!


Ballada a senki fiáról

Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség
s halálra fáztam rõt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s leheletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.

Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetõkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az õsz feküdt,
és így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.

A gyõztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom,
s így kergettem az Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem
s megbámultam az izzadt kõtörõt,
de a dómok mellett fütyülve mentem
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.

S bár nincs borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem, és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, Francois Villon, fekve -
megáldva és leköpve mindenütt.

[ukume]

"Egyedül voltam és tanácstalan. Akkor eszembe jutott egy régi barátom, aki szerintem sokat tud.
Festettem valamit, egy madarat, amely a világgömből törekszik kifelé. Ezt küldtem el neki.
Egy idő múltán, amikor már szinte le is mondtam róla, egy cédulát küldött, amin ez állt:
A madár kiküzdi magát a tojásból. A tojás a világ.
Aki meg akar születni, annak egy világot kell szétrombolnia.
A madár Istenhez szárnyal."

Hesse: Demian

[ukume]

"...a hűtőgép mellett állva kanalaztam üresre a tányért, evés közben magamat lesve a hűtőgép fölött lógó tükörben. Az utóbbi hetekben még a legfontosabb gyakorlatot se végeztem el: a mimikait. Ha egy bohóc legfőbb eszköze a rezzenetlen arc, akkor őrizze gonddal az arca elevenségét. Eleinte azzal kezdtem ezt az edzést, hogy kiöltöttem a nyelvem, hadd legyek először egészen közvetlen, csak aztán idegenedjek el. Ezt utóbb elhagytam, nem alkalmaztam semmilyen trükköt, csak szembenéztem a saját képemmel, naponta félóra hosszat, hogy végül semmi se maradjon belőle: mivel narcizmusra nem hajlok, gyakran már-már belebolondultam ebbe. Egyszerűen elfelejtettem, hogy enyém az az arc, amelyet a tükörben látok, a gyakorlat végén megfordítottam a tükröt, aztán ha a nap folyamán véletlenül elmentem egy tükör előtt, és belenéztem, elfogott az ijedtség: idegen volt az a fickó a fürdőszobában, a vécén, azt se tudtam, komoly fickó-e vagy mókás, nyúlt orrú, sápadt kísértet volt - olyankor úgy rohantam Mariehoz, ahogy csak a lábam bírta, az ő arcában látni magamat. Amióta Marie nincs, képtelen vagyok elvégezni az arctornámat: attól félek, hogy belebolondulok. Gyakorlásból jövet mindig olyan közel mentem Mariehoz, hogy a szemében megláthassam magam, parányi méretben, enyhén torzítva, de fölismerhetően: én voltam az, de ugyanaz is voltam, akitől a tükör előtt féltem. Hogyan magyarázhassam meg most Zohnerernek, hogy Marie nélkül végképp nem tudok tükör előtt gyakorolni? Azt megfigyelni, ahogy eszem, csak szomorú volt, nem ijesztő. Belekapaszkodhattam a kanálba, fölismerhettem a babszemeket, tojásfehérje és tojássárgája nyomait a babon, nézhettem a szelet kenyeret, amely egyre fogyott. Olyan megható valóságok felől erősített meg a tükör, mint egy üresre kanalazott tányér, egy megfogyatkozó, egyre kisebb kenyérszelet, mint egy enyhén összemaszatolt száj, amelyet a kabátom ujjába törültem. Nem gyakoroltam többé. Senki se volt, aki visszahozzon a tükörből."

Böll: Egy bohóc nézetei

[ukume]

Kőmüves Klára
Tudod...

Tudod, csak pár napom maradt leírni, amit érzek,
aztán kibeszéllek magamból, ahogyan azt megtenni
illik minden úri lánynak, aki tudja; édes a szerelem,
de sok keserv az ára - mára mást adott az est,
ha látlak még, de messze vagy, ott volt a perc,
amelyben biztosan szerettelek.
Tudod, így szűkülnek távlatok. Ki hegyre megy,
az mindig messze lát és elfeledni kényszeríti ész;
bár szűk a völgyben élt világ, de szebb,
hisz föntről mit sem mond a kép,
mi fák között játszotta el az első csók ölét.
Tudod, még látnom kell, ha majd lecsendesül a zaj,
mi nyüzsgő hangyavár a fejben, szívig érni vágyó
kis hamis csapat, nem tudja, mit tesz és miért,
csak bóklászik magamban, mint a tájban tettem én.
Tudod, most értem meg, hogy nincs magány,
csak csend van néha, múló, emberi…
és minden társas, még a fütty is, amit messze hord a szél,
te már tudod, hogy mit jelent a Hé; Légy okos,
hiába szép a láng, attól még fáj a perzselés.