 |
Jelenleg, 9 vendég és 0 regisztrált felhasználó olvas bennünket.
Jelenleg névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatod magad, ide kattintva
|
| |
Alma-nach
Írásaid tárhelye. Tagjaink a FAQ-ban megjelölt szabályok figyelembevételével szabadon publikálhatják portálunkon az írásaikat.
Az általános netikett betartása mellett ezekhez hozzá lehet szólni. Moderátoraink kérésre moderálnak, de személyeskedés esetén kérés nélkül is megteszik.
[ Alma-nach. | Regisztrálj! ]
A tagoknak lehetősége van publikálni, és azokhoz hozzászólni. |
|
|
Pillanat
|
|
|
Fenn jár az ember a hegy tetején,
felhők közt ázik tollpihe szárnya.
Lenn botorkál hideg árok ölén,
megszorul benne a csüggeteg hajnal.
Eljön az ősz, vele fogytán a kedvem,
árok ölén, hideg alkonyokon.
Csókolgatnám forró láz-ajakammal,
szép szeretőm szőke hajfonatát.
Elszáll a pillanat, habja a földön,
rátapos barnán a vak valóság.
Markom az árnyakat fésülő ujjak,
gyűrődik benne egy halk zokogás.
2009. július 6. |
|
Olvasás: 248 Utoljára változtatva 07-07-2009 @ 10:13 am
ukume ( 07-07-2009 @ 12:58 pm)
azt írja Hesse a Knulpban: "Ha volna olyan szépség, amely örökké megmarad, annak is tudnék örülni, de nem indítana úgy meg, mert arra gondolnék: bármikor láthatom, nemcsak ma. Ám ami esendő és nem maradhat változatlan, azt megnézem, és az öröm mellett részvétet is érzek a szívemben. Éppen ezért, nem is tudok nagyszerűbbet elképzelni az éjszakai tüzijátéknál. Ezt látva egyszerre fog el az öröm é a félelem, mert egy pillanat és vége - de a két érzés összetartozik, hiszen sokkal szebb ez így, mintha tovább tartana a játék. Nem így van?" |
|
hori ( 07-07-2009 @ 12:13 pm)
De szép ez Péter! |
|
csutka ( 07-08-2009 @ 09:07 pm)
KisPéter, szőke még a nyár, még csak most érik a heve, de neked sikerült belénk lopni a mélabút, az őszt. Szép nagyon ez a vers. |
|
|
|
HELP 
