 |
Jelenleg, 12 vendég és 0 regisztrált felhasználó olvas bennünket.
Jelenleg névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatod magad, ide kattintva
|
| |
Alma-nach
Írásaid tárhelye. Tagjaink a FAQ-ban megjelölt szabályok figyelembevételével szabadon publikálhatják portálunkon az írásaikat.
Az általános netikett betartása mellett ezekhez hozzá lehet szólni. Moderátoraink kérésre moderálnak, de személyeskedés esetén kérés nélkül is megteszik.
[ Alma-nach. | Regisztrálj! ]
A tagoknak lehetősége van publikálni, és azokhoz hozzászólni. |
|
|
Ifjúkori képekhez
|
|
|
Arcok, árnyak, kopott fényképek,
halvány napok nyújtóznak.
Gyűrött sarkok, mosott alkonyok
surrognak, hozzám költöznek
esti félhomályban.
Milyen volt akkor ifjúnak lenni?
A képekből árad illata.
Olajág, hajló vessző, hajfonat
lebben arcom redőibe, immár
a múlt tenyeréből.
Távolból barátok üde szava szól.
Bár sokan feledni késztetik,
nekünk mégis boldog volt.
Korlátot nem ismert, nyíló
szerelemmel ölelt mindent,
miként újabb hajnal hasad.
Hiába mond bárki mást,
miénk volt az, felnőtté tett,
éltető arcú, és szabad.
 |
|
Olvasás: 279 Utoljára változtatva 07-24-2009 @ 03:10 pm
ukume ( 08-05-2009 @ 09:58 am)
Épp a napokban olvastam Szentgyörgyi Albertről, hogy 90 évesen így sóhajtott fel: " Ehj, ha még egyszer 75 éves lehetnék!" Én hiszem, hogy minden kor nehéz, és pontosan ebből adódóan, minden kor szép is. De nagyon emberi dolog, hogy ami szép, és elmúlt, az mégis fáj. A versed is ezt tükrözi vissza. (Persze, hátrafelé könnyebb nézni, ha az ember elmúlt 40 :) ) |
|
csutka ( 08-09-2009 @ 10:24 am)
Fiatalkorunk emlékei sok sötét alagúton átvezettek már. Igazad van: fényben és szabadon éltünk, függetlenül a rendszertől, politikától, anyagi nehézségektől, mert fiatalok voltunk, és hittük, hogy miénk a jövő. Most már tudjuk, hogy mit hozhat a jövő... |
|
kissp ( 08-07-2009 @ 03:53 pm)
Amikor diák voltam, fiatal, huszonéves, meg amikor szerelmes, nem éreztem korlátokat. Bárki, bármit mond arról a korszakról, az nekem az ifjúkorom, és nem hagyom senki által lefikázni. A szerelem, pedig nem korhoz kötött, de mindegyik más. Az első, a legnagyobb, az éretlen, a felelőtlen, a gátlástalan, az önző, a plátói, az utolsó...Néha csak utólag ismeri be az ember, milyen nagyszerű is volt, vagy mennyire silány...De volt, és az megvolt és elvehetetlen. És még bízni kell, hogy lesz is...valami...
Ölellek Ukume! |
|
|
|
HELP 
