Üdvözöl a Vadalma I N T E R A C T I V E

Kezdőlap HELP AlmaNach Fórum Padlás Archívum Beküldő Hangulatvarázs H.sz.-ek Keres Partnerek Személyes Stat Tagok Top
 
Keresés
Témáink:
Modules
· Kezdőlap
· Alma-Nach
· Fórumok
· Hozzászólások
· Padlás
· Pusztítás Legendája

üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szia!
Jelenleg, 7 vendég és 2 regisztrált felhasználó olvas bennünket.

Jelenleg névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatod magad, ide kattintva

Egyéb tartalom
· A Pusztítás Legendája

Direkt-Downloads
Subdomain modul
(url forwardig)



Alma-nach

Írásaid tárhelye. Tagjaink a FAQ-ban megjelölt szabályok figyelembevételével szabadon publikálhatják portálunkon az írásaikat.
Az általános netikett betartása mellett ezekhez hozzá lehet szólni. Moderátoraink kérésre moderálnak, de személyeskedés esetén kérés nélkül is megteszik.

[ Alma-nach. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van publikálni, és azokhoz hozzászólni.

Álmaimban...
Szerző: kissp



Álmaimban visszatér a boldog ifjúság,
hangaágról szórja rám a vágyak rúzs-színét.
Alvajáró lepkeárnyak, lányok, halk imák,
csókos ajkkal megérint a lázas esti szél.

Orgonák közt botladozó május illata,
folyóparton csókolózó felhő-tarka ég,
alkonyattól átvirrasztott számos éjszaka
újra itt van, hozzám simul, régi dalt ígér.

Álmaimban visszatérő boldog ifjúság
őszbefordult életemnek színes tárhelye,
fények, árnyak, halvány hangok, illat, zöldfa ág,
távol van, elillanó, de mégis jó vele.



Olvasás: 232 Utoljára változtatva 10-15-2009 @ 08:45 pm


További
További
Tulaj profil
Tulaj profil
Create an account
Regisztrálj!

Hozzászólások
Regisztrált tagok írhatnak észrevételeket, hozzáfüzéseket.

ukume ( 10-16-2009 @ 09:10 pm)

No, azért az sem igazság, hogy itt árválkodik ez a fájdalmas sóhaj hozzászólás nélkül... Tudod, néha gondolkodm rólad, és eddig nem igazán tudtam megfogalmazni, hogy mi fáj annyira a verseidben, de azt hiszem, most már tudom... az fáj, hogy mindig hátranézel, mint akinek nincs jövője, pedig a jövő az mindannyiunknak kérdéses... no, jó tudom, hatvan évesen úgy gondolja az ember, hogy kevesebb jövője van, mint húsz évesen, de megemlíteném neked a drága Szentgyörgyi Albertet, aki 90 éves korában így sóhajtott: bárcsak még egyszer 75 éves lehetnék... szóval, ne hidd, hogy vége, mert akkor tényleg vége lesz egyszer, hanem merd hinni, hogy még ott lehet minden napban elrejtve valami, amiért érdemes volt ezt is megérni, amiért a holnap is ígéret... és igenis! várni kell a holnapot, hogy elkényeztessen minket!


parakalo ( 10-25-2009 @ 07:17 pm)

Békés hangulatú vers. Én fiatal vagyok, de sosem vágytam a sürgő, forgó, pörgő életre. Mindig nyugalomra, békességre vágytam. Nekem szép álmot álmodtál ide.


Journal ©

 

Distributed by Raven PHP Scripts
(Original PHP-Nuke Code Copyright © )


lapgenerálás: 0.05 Seconds