 |
Jelenleg, 9 vendég és 2 regisztrált felhasználó olvas bennünket.
Jelenleg névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatod magad, ide kattintva
|
| |
Alma-nach
Írásaid tárhelye. Tagjaink a FAQ-ban megjelölt szabályok figyelembevételével szabadon publikálhatják portálunkon az írásaikat.
Az általános netikett betartása mellett ezekhez hozzá lehet szólni. Moderátoraink kérésre moderálnak, de személyeskedés esetén kérés nélkül is megteszik.
[ Alma-nach. | Regisztrálj! ]
A tagoknak lehetősége van publikálni, és azokhoz hozzászólni. |
|
|
Szerelem
|
|
Zsoltika szerelmes volt Arabellába.
Ezt meg is akarta mondani neki. Újévi elhatározásai között elsőnek szerepelt, hogy végre szerelmet valljon. Az érzés régóta benne bujkált. Először nem tudta mire vélni lelki változását, míg Lajos, egyetlen barátja felhomályosította erről.
Mint minden, ez is szokatlan volt másodikos gimnazista Zsoltika körül. Az osztály fiúinak nagy része többszörös hódításairól számolt be, sokszor nagyon részletesen, képiesen, gyakorta naturális stílusban. Ő ezek hallatán elmenekült a közelből. Egy éve, mikor az osztályba került, a fiúk kiröhögték nagy, hosszúra növesztett hullámos haja miatt, amikor a rövid haj, meg a kopaszság volt a menő, és főleg azután, miután a lányok megsimogatták „cukika” frizuráját és kérdezősködtek, hogy milyen sampont használ?
- Nem tudom. Anyuska mossa a hajamat – válasza csak olaj volt a tűzre.
A jó hírű gimnáziumban, a vonalas családban nevelkedett fiúk között is voltak, akik nyíltan és durván lebuzizták Zsoltikát. Pedig nem volt az, anyukája is megerősítette ebben. Csak hát zsenge gyermekkora óta egyedül nevelte kisfiát két aggszűz nagynénjével és anyjával, akit ugyancsak korán otthagyott a férje, miután a forrongó szerelem lecsillapult, és az asszony minden hülyeségét kibontakoztatta. Így a fiú anyjának is volt kitől tanulnia. Nem lehetett csodálkozni a gyerek erős feminin jellegén.
Zsoltikát nem hordták bölcsődébe, pedig Anyuskának dolgoznia kellett, miután apjától elvált. A nagyi két nővérével élt, akik önmegvalósításukból nem jutottak csak közösen vett háromszobás használt lakásig és minimál nyugdíjig. A nagyi keresetéből kevéske jutott Zsoltikáéknak, egyetlen unokájuknak, de annál több a jó tanácsokból, nevelési ötletekből. Kétség kívül, csak a gyerek őrizete volt megoldva, bölcsike mellőzve.
Zsoltika csak biopiacról vásárolt bogyókat, gyökereket, gyümölcsöket, és bár valódi keresztények voltak, csak a kóser-húsboltból vásárolt libahúst, vagy legfeljebb mócsingmentes borjúhúst ehetett. Az óvodában először a felére fogyott, mert az ottani kaja számára teljesen ismeretlen volt. Délután négykor evett, ivott, kakált, miután az ügyeletes öreglány hazavitte. Sétálni, levegőre naplemente után, vagy árnyékos helyre vihették. Fürdőnadrágban, egy szál pólóban csak apjánál lehetett. Azt is titokban, mert a gyerek egyszer elkotyogta anyjának, az pedig feljelentést akart tenni volt férje ellen életveszélyt okozó gondatlan veszélyeztetés, ifjúság elleni bűntett, stb. címén. A gyerek fülecskéje elállt, mint annak a hülye apjának, ezért plasztikai műtétet akartak. Egyetlen orvos sem vállalta, mondván, a gyerek feje teljesen normális. Az anyja, hogy takarja a kagylócskákat, a haját hosszúra hagyta. A gimiben is ilyen fejjel mutatkozott, mert nem mert, meg nem is akart ellentmondani.
A szerelem, nem tudni miért, mégis kezdte Zsoltika egyéniségét átszabni. Lajos az egyetlen barátja, a szomszéd párhuzamos osztályba járt. Mondták neki a többiek, hogy Lajos teljesen homoszekszuálisbuzi. Zsoltikát nem érdekelte, mivel csak ővele tudott hosszasan beszélgetni, egyedül ő hallgatta meg, meg minden. Lajos próbálkozott vele, hátha melegséggel fogadja, de rájött, hogy Zsoltika nem buzi, csak hülye. Azért megtartotta barátjának, főleg mert sajnálta őt és segíteni akart elesettségén. Zsoltika mindenről kikérdezte, amit otthon a nők válasz nélkül hagytak, vagy érthetetlenül magyaráztak. Elmondta Zsoltika kérdésére, hogy ők (melegek) hogyan szexelnek.
- Úgy, mint a heterók. Én a fiú szoktam lenni.
- És akkor hova dugod? A segge lukába?
- Igen. Meg szaxizunk is.
- ???
- Furulya, oboa, cumizás. Nem érted? Szájába veszi a farkamat.
Zsoltika nem értette. A többiek gyakran mondogatták, hogy a lányok is csinálják. (Arabella biztosan nem.) Ő még a földre leesett finom cukorkát sem vehette a szájába, ki kellett dobnia. Ujját sem szophatta, játék cumija, ha leesett a földre, azonnal kifőzték, vagy celofánba csomagolt, steril, újat kapott.
- Undorító - gondolta, de nem mondta ki kebelbarátja előtt.
Szóval Lajos mindenről, ami a szerelemhez tartozik felvilágosította, mert tudott mindenről, mert mint mondta, nem mindig volt buzi, csak miután kiábrándult a lányokból. De Zsoltikának nem kell, nyugodtan szerelmes lehet Arabellába, mert az nagyon jó érzés, ő is szokott lenni elég gyakran, csakhogy ő fiúkba. Ebben maradtak.
Arabella az osztálytársa volt. A mellette lévő sorban, eggyel előbbre lévő asztalnál ült. Óra közben is láthatta, ha akarta félprofilból imádott alakját. Mindig akarta.
A lány kicsit túlsúlyos volt. Gömbölyű karokkal, dinnyényi mellekkel, vastag combokkal. Csapzott barna haját hátul befőttes gumival kötötte össze. A kék egyenköpeny szorosan simult kerek, feszes csípőjére. Jópofa, barátságos, nagyhangú lány volt. A fiúk haverkodtak vele, míg dumáról, meg az uzsonnájáról volt szó, de inkább a vékonyabb, jó alakú, „trendi” lányokra hajtottak. Most volt a szerelem évfolyama. Úgy mondták, hogy a gimi első évében barátkoznak, másodikban szerelmesek, harmadikban a szex, negyedikben meg már unják egymást…
Nem értette, mikor a többi fiú lekicsinylően beszélt Arabelláról, miközben őneki a legszebb, a legaranyosabb, a legszellemesebb, a legerkölcsösebb volt. Izgalomba jött, ha csak a borotvált hónaljából kiszivárgó, dezodorral vegyes izzadtságszagot megérezte, vagy amikor mellette ellépve köpenye kibomlott felső gombja mellett gyönyörű gömbjeit meglátta. Megismerte csukott szemmel is vastag combjai egymáshoz dörzsölése hangját, melyet az itt-ott lyukas harisnyanadrágja okozott. Mikor hozzászólt, válaszolt is, miután megtudta, hogy nem kell neki az uzsonnája. Mikor iskolai közös moziba mentek, igyekezett mellé ülni, de csak egyszer sikerült, mert mindig megelőzték. Azt mondták a többiek, jó mellé ülni, mert ad uzsit, meg nagyon jó taperolni, mert nagy, gömbölyű és meleg. Ezt Zsoltika nem hitte el, mert Arabella nem olyan. Ha osztálykiránduláson el is vitték, mivel már más nem jutott, akkor is meg volt róla győződve, hogy nem csinál olyasmit, főleg nem azzal, akibe nem szerelmes.
Lajos mondta, hogy a lányok nem csak avval csinálják, akibe szerelmesek (néha), hanem másokkal is, hogy kipróbálják, vagy gyakorolják. Vége már annak az időnek, hogy a lányok szűzen mennek férjhez. Miután a szüzességet kitárgyalták, felvetődött annak a reális lehetősége, hogy akár Zsoltikát is kegyeiben részesítheti Arabella, ha Zsoltika megdumálja, főleg akkor, ha megtudja, hogy szerelmes. Beléje. Meg, hogy még nem volt senkivel.
Egyre többet beszélgettek Arabellával. Zsoltika boldog volt. Arabella, ha hozzáért (talán nem véletlenül), csaknem elolvadt, feszült a farmerja a zipzár mögött. Egy hét telt el, amikor rászánta magát, hogy elmondja Arabellának, aki maga is sejthette, hogy a fiú nem véletlenül pedáloz nála.
- Szóval, izé… Arabella, azt akarom, hogy én, vagyis…
- Mi van? Nyögd ki már! Mégis kell kaja?
- Nem, csak azt, hogy…
- Lökjed már te majom – biztatta mosolyogva a fiút.
- Hát… szóval, nagyon csíplak, meg cukika vagy, meg a legjobb vagy nálam – és belepirult, izzadt a fiú.
Mosolygott a lány, megcuppantotta az arcát. Aztán vége lett a nagyszünetnek. A lányok mentek tornaórára, aznap már nem találkoztak.
A szünetekben egymás kezét fogták. Ha tanár nem látta, a lány rátapadt a fiúra, aki nehezen bajlódott két nagy csöcsével, de azután belejött.
Otthon kerülte az öreglányok vércsogását, sipítozását. A kaját bedobálta, félrevonult íróasztalához, tanult, megírta leckéit, kedvenc CD-it hallgatta és Arabellára gondolt. Tömény szerelme előtt tisztán állt Arabella, az imádott nő. A zuhany alatt, mikor azt csinálta, már csak őrá gondolt. Még inkább nem viselte, ha valamelyik banya rányitotta közben az ajtót.
Arabellával nehezen jött össze a találkozás. Suli után néhány perc, a parkban a busz indulása előtt csókolóztak, vagy az udvaron szorongatták egymást. A lány vidéken lakott, bejáró volt, őnáluk meg mindig volt valaki… Nagyon akarta már a lányt. Ezt meg is mondta neki.
Másnap elkérte a volt KISZ-iroda kulcsát, ahol délutánonként tanulni lehetett. A lány mondta, hogy nem igazán jó, de ráállt, hogy a következő lyukas órán, amikor mindenki szanaszét van, elmegy vele.
Be is zárkóztak. A lányt fel akarta ültetni az ott lévő asztalra, de az ellenállt.
- Nem lehet. Megjött a mikulás.
- Ó! Basszus… pont most…- kesergett a fiú.
- Ne parázz, azért valamit csinálunk. Jó vagy nálam, nem bánod meg.
Elkapta a negyvenkilós fiút, ráültette az asztalra, gyakorlott mozdulattal lerántotta nadrágját a gatyával együtt, kigombolt köpenyében lévő hatalmas gömbjei közé szorította a meredezőt. A fiú elképedve, szótlanul élvezte a helyzetet. A lány gyengéden biztatta mozgásra. Elállt kapkodó lélegzete, amikor a lány szájába vette. Egy pillanatra undor fogta el, végtelen csalódás, kétségbeeséssel egybeeső félelmet érzett, majd fel nem fogható gyönyört.
Azután a lány összegombolta magát. Megsimította az arcát, szájon csókolta.
- Jó volt ugye? Én is élveztem. Legközelebb majd bedughatod. Siess, vidd vissza a kulcsot – mondta és otthagyta.
A fiú magába roskadva percekig ült az irodában, mielőtt bezárta volna. A szerelemre gondolt, a szexre, anyjára, Lajosra, Arabellára.
Hazafelé menet rövidre vágatta a haját. Otthon megtiltotta, hogy becézzék. Megvette a menzajegyet egész hónapra.
Arabella nem sokáig járt Zsolttal. Egyikük sem bánta nagyon. Harmadikban már kellett a többi lánynak is. Negyedikben mindnyájan unták egymást.
Mindenki szerelemre vágyott.
Ahogy kell.
2010. január 3.
|
|
Olvasás: 251 Utoljára változtatva 01-04-2010 @ 09:39 pm
ukume ( 01-06-2010 @ 10:49 am)
húúú, ezt nagyon élveztem :))))) (és még mindig mennyi mindent nem tudok a fiúkról... (nahát!) ) és ismételten sikerült meglepned (abszolút jó értelemben) - olyan könnyedén vitted bele a homoszexualitás, a túlsúlyosság problémáját, mintha semmi extra nem lenne benne... látszólag csak szórakoztat, de közben úgy kólint fejbe az írás, hogy észre se veszem... szóval köszönet az élményért! (és hogy az aprócska megjegyzés se maradjon el: mikoriban játszódik ez pontosan? mert a KISZ irodáig azt hittem, napjainkban... a szöveg miatt, meg a CD-k miatt... vagy akkoriban is mondtak ilyet, hogy megjött a mikulás csak én mozogtam rossz körökben? és CD-k is voltak?) |
|
kissp ( 01-06-2010 @ 02:08 pm)
Nagyonnagyon örültem soraidnak, kedves Ukume!
Jól olvastad, a történet napjainkban játszódik. Az én időmben nem így mentek a dolgok. (...a volt KISZ-iroda...)A középiskolában, ahol tanítottam létezett egy kis terem, a tanárok így hívták, mert az volt valamikor, azután a diákok is. Innen merítettem, meg a tapasztalataimból, amelyeket ott szerezetem. Jó kapcsolatom volt a diákokkal, sokat megtudtam tőlük, meg láttam is...
Nagy (ingyenes, de forró) ölelésem!
Péter |
|
|
|
HELP 
