 |
Jelenleg, 7 vendég és 2 regisztrált felhasználó olvas bennünket.
Jelenleg névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatod magad, ide kattintva
|
| |
Alma-nach
Írásaid tárhelye. Tagjaink a FAQ-ban megjelölt szabályok figyelembevételével szabadon publikálhatják portálunkon az írásaikat.
Az általános netikett betartása mellett ezekhez hozzá lehet szólni. Moderátoraink kérésre moderálnak, de személyeskedés esetén kérés nélkül is megteszik.
[ Alma-nach. | Regisztrálj! ]
A tagoknak lehetősége van publikálni, és azokhoz hozzászólni. |
|
|
Hiányok
|
|
|
A gondolat úgy hullik ki tudatodból,
mint egyre inkább szorító markodból
az egyetlen, legapróbb homokszem.
Talán sosem érinted meg újra,
s talán sosem vágyik már markodba,
de az emlék, hogy majdnem találkoztatok,
örök.
Űzöd, kutatod, mint sűrű fák között
apró fénysugarat a nyári porszemcsék.
Csak egy pillanat, míg egymásra lelnek,
de e töredékidőt hajszolja
ezer és ezer festő.
|
|
Olvasás: 182 Utoljára változtatva 03-07-2010 @ 03:52 pm
Veva ( 03-26-2010 @ 02:27 pm)
Szia Ági! :) No igen! Hisz nincsenek új dolgok ezen a földön. csak mi emberek vagyunk mind-mind különbözőek, s ezért a gondolataink, megfogalmazásaink is azok. ...az írásaidra én is így csodálkozom rá elég gyakran. :D |
|
ukume ( 03-16-2010 @ 09:41 pm)
jaj, Vevácska, már megint tanítottál valamit... tényleg nem az számít, ami elvész, hanem ami marad: a pillanat, ami örök... és ezt az ezerszer hallott dolgot te mégis úgy tudod elmondani, mintha még sosem hallottam volna előtte... nagyon köszönöm! |
|
|
|
HELP 
