|
A kimaradás!
Ma délután olyasmi történt, ami gondolkodásra késztetett.
Miközben ezeket a sorokat írom, egy gyertya világítja meg a papírlapot. És ez a gyertya adja a szoba sejtelmes valahogy mégis barátságos fényét. Nyugalom van a lelkemben és engedem, hogy ez a nyugalom átjárja az egész lényemet.
Kamasz koromban nagyon szerettem a sötétet. Míg a velem egykorú fiatal lányok félősen vinnyogtak az áramkimaradásoknál, addig én mindig is barátomnak tekintettem a sötétséget. Gyakran kerestem úgy lelki békét a zajos hétköznapokban, hogy lekapcsoltam a villanyt a szobámban, felültem az íróasztalom tetejére és miközben az egyetlen fényforrás a parázsló cigarettám volt, figyeltem az üres utcát vagy a felszálló vékony füstcsíkot.
Nyugalom volt bennem. Olyan nyugalom, mint amikor megértettem, hogy meg fogok halni. Most azonban minden másképp történt.
Csitt - csat... és elment az áram. Én pedig furcsa dolgot kezdtem érezni a félhomályban. Feszültség keletkezet a gyomromban, ami egyre jobban nyomott és alattomos kígyóként kúszott fel a mellkasomig, hogy ott a szívembe marjon.
Csitt - csat... Visszajött az áram. Én pedig felsóhajtottam: - Ennyi volt!
Csitt - csat ... Csend ... Csend... Csend... Újra görcsbe rándult a gyomrom!
Bamm! - Úr Isten lecsapta a villanyórát is!!! - hasított belém a jeges félelem éles foga! Ha visszajön az áram a házba, én akkor is sötétben maradok! Lázasan cibáltam ki a kamrából az annyira utált létrát. Remegő lábakkal küzdöttem fel magam a legtetejére, alattam félhomályba burkolódzott a 2,5 m- es távolság. Izmaim utolsó megfeszítésével visszanyomtam az órát!
Ekkor már a szívem hevesen dobogott. Úr Isten! Mi lesz? Mi lesz, ha nem jön vissza az áram? Sietve szétszedtem anyám tavaly karácsonyi ajándékát, mert emlékeztem rá, hogy van benne egy hosszú gyertya. Meggyújtottam!
Aztán el kezdtem gondolkodni. Furcsa! Mennyit változtam! Régen barátom volt a körülölelő sötét. Mi változott? Tekintetem végigfutott a lakáson a gyertya lágy fényénél és elmosolyodtam. Semmi nem változott! Ez még mindig ugyanaz a lágy, kellemes, barátságos sötét, igaz már rég nem dohányzom. Mégis ismerős. Minden rendben van, minden a helyén van, Otthon vagyok! Itt vagyok otthon az albérletben.
Ez után kezdtem el írni. Most pedig szívem szerint rágyújtanék egy szál cigarettára, hogy nézhessem a felszálló füstöt addig, míg a gyertyám csonkig ég és tényleg beborít a sötét.
Az áram már vagy fél órája visszajött. Körülbelül azóta nem szűrődnek be a folyosóról riadt, zavart zajok, beszédfoszlányok. Örülök, hogy visszataláltam ahhoz a régi lelki békémhez. és mosolyogva állapítom meg, hogy egy ilyen gondolatmenet talán a riadt hangoknak is jól jött volna az udvaron.
Azt hiszem, ülök még egy kicsit a gyertyalángnál mielőtt visszakapcsolom a zajos világot.
| 
HELP 
